A környezet védelme
A környezet védelme – semmi megalkuvás!
Közzététel időpontja: 2017. 07. 18.
Kategória: Élettartam
A szivárgó szennyvízcsatornák a szennyvíznek a környező talajba jutásával környezeti veszélyt jelentenek. A csatornázási rendszerek üzemeltetői számára ugyanilyen fontos probléma a talajvíz beszivárgása a csatornába, mivel ez megnöveli a kezelendő vízmennyiséget, ami potenciálisan eltérő kezelési eljárást igényelhet. Ludo Debever a TEPPFA munkatársa azt vizsgálja, hogy a gondos anyagválasztás hogyan segíthet mérsékelni a hibákat, és megvédeni a talajt és a csatornát a hibáktól és a környezeti károktól.
A szennyvíz az emberi és a háztartási hulladék összetett és veszélyes keveréke. A kezeletlen háztartási szennyvíz általában enyhén savas és többek között vegyi anyagokat, például ammóniát, foszfort és nitrátokat, továbbá kórokozó és mikro szennyező anyag koktélt tartalmaz, amelyek nagyon károsak lehetnek a környezetre, ha a talajba és a talajvízbe jutnak. A környezetben tartósan megmaradó gyógyszeripari szennyező anyagok (EPPP) befolyásolhatják a víziállatok számos fajának reprodukciós ciklusát, valamint az antibiotikum-rezisztens mikrobák növekedését okozhatják.
A szennyvízben található vegyi anyagok keveréke a vizek tápanyagokkal való - eutrofizációként vagy hipertrófiaként ismert - túldúsítását is okozhatja, ami algavirágzáshoz és a növényi élővilág gyorsuló növekedéséhez vezethet. Ez növeli a biomassza terhelést, ami oxigénhiányhoz vezet, ami végső soron megöli az állati és növényi életet. A tisztítószerek és más vegyi anyagok bejutva a vízi rendszerekbe, természetellenes hatást fejtenek ki. A háztartásban általában megtalálható, és a csatornába kerülő termékek - a sütőtisztítóktól a vízlágyítókig és a korpásodás elleni samponokig – mérgezik a természetet és "mérgező" ökoszisztémákat idézhetnek elő.
A csatornákból kiszivárgó szennyvíz a környezetében a talaj lassú, hosszútávon jelentkező erózióját okozhatja, károsíthatja a környező szerkezeteket, beleértve az út megsüllyedését is, ami veszélyeztetheti az úthasználók életét.
Végül a csatornába befolyó felesleges édesvíz hígíthatja a szennyvizet, ami negatívan befolyásolja a fertőtlenítés és a biológiai kezelés hatékonyságát, valamint növeli a költségeket. Előfordulhat az is, hogy a szennyvíz mennyisége meghaladja a víztisztító mű kapacitását, ami azt eredményezheti, hogy a szennyvíz visszaáramlik a közeli épületekbe, vagy a víznyelőkhöz és túlfolyáshoz, felszíni kiömléshez vezethet.
Nyilvánvaló, hogy a beszivárgás vagy a kiszivárgás nem fogadható el. De miért kezdenek szivárogni a csatornák? Ez az elsődleges kérdés. A csővezetékben a ki-és beszivárgást okozó hibákhoz vezető tényezők megértése lehetővé teszi a környezetre gyakorolt káros hatások minimalizálását.
A Fenntartható települési csövek (Sustainable Municipal Pipes ) című TEPPFA tanulmány nagy, csőhálózatokban vizsgálta a csatorna meghibásodások előfordulását és típusait. Németországban, Svédországban és Hollandiában 1800 km-nyi működő csatornában előforduló valamennyi vizuális hibát a csatornák vizuális ellenőrző kódrendszerére vonatkozó európai szabvány ((MSz)EN 13508-2) előírásai szerint regisztrálták. Az adatokat rugalmas (PVC, PP, PE) és merev (kőagyag és beton) csövekről gyűjtötték, összehasonlítható élettartamú rendszerekből (8 éves műanyag és 11 éves merev csövekről).
A kilométerenként talált hibák átlagos számát tekintve a merev csöveknél 50, a rugalmas csöveknél 8 hiba fordult elő kilométerenként. Azoknak a hibáknak az előfordulása, amelyek eléggé nagyok ahhoz, hogy kiszivárgást, illetve beszivárgás okozzanak, a merev csövek esetében 41, míg a rugalmas csövek esetében 6 db kilométerenként.
A környezeti hatás nem alapulhat egyedül a hibák megszámlálásán, de más változók - mint a hibatípus, az elhelyezkedés, a szivárgási potenciál, a talajtípus, a talajvíz szintje és a szennyvíz szintje - együttes figyelembevételével informatívabb becslések végezhetők. A legalapvetőbb szinten azt a következtetést le lehet vonni, hogy ezek közül a tényezők közül sok, például a talajtípus és a talajvíz szintje, hibák hiányában lényegtelen, ugyanakkor, más tényezőktől függetlenül, egy hiba mindig magában hordozza a környezeti szennyezés vagy a szennyvíztisztító eljárásra való kedvezőtlen hatás kockázatát.
Míg a megfelelő talajvizsgálatok, és a gyakorlati szabályoknak, valamint az anyagokra vonatkozó útmutatásnak megfelelő helyes beépítés segít enyhíteni ezeket a következményeket, a tanulmány bizonyítékai azt mutatják, hogy a rugalmas csövek esetében kisebb valószínűséggel tapasztalhatók meghibásodások, mint a merev csövek esetében. A műanyag csövek a könnyű beépíthetőségnek, a talajmozgásokhoz való rugalmas alkalmazkodásnak, a vegyi és biokémiai támadásokkal szembeni ellenálló képességnek, valamint a kiegészítő alkotóelemek, például a műanyag kamrák és aknák gondos tervezésének köszönhetően a lehető legjobb megoldást kínálják a környezetre és a szennyvízkezelésre gyakorolt káros hatás minimalizálása érdekében.
A Fenntartható települési csövek ( Sustainable Municipal Pipes) című tanulmány teljes szövegét itt tekintheti meg.
